Ez a nap más, mint a többi! 
EGY ÉVES LETT A TORNÁZZ A PLÜSSÖDDEL!
Anyaként mindhárom gyermekem születésnapján kicsit újra szoktam élni azt a napot. Olyan jó visszaemlékezni, hogy mi hogy történt. Így volt ez ma is, amikor a Tornázz a plüssöddel mozgalom születésére gondoltam nosztalgikusan.
Amikor egy éve kiderült, hogy bezárnak az ovik, sulik azon gondolkoztam, hogy mit fognak kezdeni a szülők a négy fal közé zárt gyerekekkel? És én mit fogok kezdeni?
Gondoltam segítek valahogy az ismerőseimnek és akkor találtam ki a Tornázz a plüssöddel szlogent. Megcsináltam a facebook oldalt, de nem állítottam nyilvánosra. Felvettük az első tornát. Elkészítettem a youtube csatornát (amiről fogalmam sem volt, hogyan kell) és nagy nehezen feltöltöttem rá a videót. A linket elküldtem a családomnak. Apukám szinte azonnal megosztotta az oldalán és így ismeretlenek is elkezdtek követni. Meg is ijedtem, hogy akkor tényleg kénytelen leszek néhány részt csinálni, ha már elkezdik követni. 
Hát így indult. Álmomban nem gondoltam, hogy hamarosan ennyi követő lesz, több, mint 200 iskola és óvoda csatlakozik majd és özönlenek az üzenetek és képek a sok-sok plüssel tornázó kis manóról.
Majd jött az első rádiós interjú, az első cikk. Csak kapkodtam a fejemet. Azt hiszem legjobban a Sláger Rádiós élő adáson izgultam.
Köszönöm, hogy itt vagytok! Köszönöm a sok kedves üzenetet, képet! Köszönöm a megosztásokat, interjúkat! Köszönöm, hogy egy év elteltével is itt vagytok és lelkesedtek!
Köszönöm, hogy segítettetek nekem, hogy ne hagyjam el magam a karantén alatt! (Kénytelen voltam minden nap mozogni, mert hogy is nézne ki, hogy erre buzdítok mindenkit, de én meg két pofára zabálom a dugi nutellát és nem mozgok semmit.) 
Köszönöm a férjemnek, aki mindvégig támogatott, mindenben mellettem áll! Köszönöm a gyerekeimnek a lelkes együtt tornázást! Remélem Nekik is örök élmény marad!
Nem gondoltam volna egy évvel ez előtt azon a márciusi estén, hogy egy év múlva még élni fog az oldal, sőt már több, mint 1000 fős csoportunk is lesz a lelkes plüssel tornázókból!
Remélem hamarosan nem lesz már szükségetek rám, a tornákra és mindenki visszatérhet a normál kerékvágásba. Én mindig nagyon kedves emlékként fogom őrizni ezt a kis online gyerekemet és igyekszem majd minden születésnapján kis nosztalgiával visszaemlékezni, hogy miből lett a cserebogár.
Levontam a tanulságot: Érdemes a jót keresni! Érdemes másoknak segíteni! Érdemes kilépni a komfortzónánkból!
Boldog születésnapot!
