Vakcina kisokos - avagy kortárs oltás. 2. rész

blog
Virológus férjem vakcina kisokosának második részében a vakcina típusok közti különbséget írja le. Ha kérdésetek van, írjatok nyugodtan, igyekszik válaszolni rá.
A következő, utolsó részben a gyakran feltett kérdésekre adott válasza lesz majd a téma.
Aki lemaradt, az első részt a itt oldalon olvashatja el.

VAKCINA KISOKOS
avagy kortárs oltás

2. rész

Mivel az úgynevezett vírusellenes szerek még gyerekcipőben járnak (olyanokra gondolok itt, mint pl. a bakteriális fertőzések ellen az antibiotikum) mondjuk úgy, hogy nem igazán vannak ilyen szerek forgalomban és/vagy nem gazdaságos az előállításuk, nem kívánatosak a mellékhatásaik stb. (Itt jegyezném meg pl, hogy ebből a pándémia helyzetből adódóan remélhetőleg felgyorsul az ilyen jellegű gyógyszerek kutatása.). Tehát a vírusokkal minden esetben a szervezetünk immunrendszerének kell megbirkóznia. Az immunrendszernek viszont segíthetünk, mégpedig úgy, hogy ha van ismert oltás/vakcina az adott vírus ellen, és azt alkalmazzuk. Ezzel egy direkt immunválaszt váltunk ki a szervezet részéről, azonban kontroll alatt tartva a vírust és óriási előnyt adva az immunrendszernek.

A vakcinákat többféleképpen is lehet csoportosítani, én igyekszem a legérthetőbb kategóriákba sorolni. Pl. vannak az úgynevezett tradicionális és az új generációs vakcinák.

- A tradicionális vakcinák közé tartozik az elölt (valójában inaktivált) és az attenuált (vagyis legyengített) vírussal való beoltás. Utóbbi esetben a vírus maga ép, de kitenyésztettek a kutatók egy olyan vírus „változatot” (törzset) ami az immunválaszt kiváltja ugyan, de az eredeti (vad típusú) vírusnál sokkal enyhébb tüneteket okoz (vagy tünetmentes a fertőzés). Mivel az ilyen típusú vakcina kísérletek a SARS-nCoV-2-vel szemben jellemzően nem voltak hatékonyak, tovább is léphetnénk. Nem tehetjük azonban, hiszen a világon egyedülállóan Kínának sikerült elölt vakcinát előállítani ez ellen a koronavírus ellen (Sinovac), bár tudjuk, hogy a 3-as fázist egyelőre kihagyták ami (hogy ne menjek túlságosan bele a részletekbe és ha nagyon nagy vonalakban szeretném megfogalmazni) azt jelenti, hogy nagyon nem veszélyes, azonban a hatékonysága erősen kérdéses.
Bár a Magyar kormány rendelt belőle, az Európai Gyógyszerhatóság (EMA) egyelőre nem hagyta jóvá, így én óvakodnék ennek a beadatásától (bár feltételezhetően biztonságos, és a fiatalokra akár hatékony is, idősekre (a legkritikusabb célcsoport) azonban úgy tűnik kevéssé hatékony). Információim szerint India is rendelkezik hasonló fejlesztésű koronavírus vakcinával.

- Az új generációs vakcinák viszonylag fiatalok, hiszen a DNS/RNS ismerete sem tekinthető túl régi keletűnek, így 100 évekre visszavezethető (valójában sokkal rövidebb is igen csekély) tapasztalatok nem vonhatóak le az alkalmazásukkal kapcsolatban. Legnagyobb hátrányuk azonban, hogy a megértésükhöz az átlagember számára fantasztikusan ijesztő (pedig valójában inkább csodálatosan izgalmas) fogalmak kerülnek elő, mint „gén bázisú”, „vektor alapú”, „modifikálás” „antigén” „fehérje alegység” stb. Így hát, ha eddig nem ijedtél meg, akkor csapjunk is bele a lecsóba:

o Génbázisú vakcinák: A SARS-nCoV-2 elleni vakcinákban itt alapvetően egy (valójában több 😉) darab RNS-t, juttatnak a szervezetbe, ami a vírus immunválaszt kiváltó fehérje (vírus felületén található kis tüske=antigén) genetikai kódját (gént) tartalmazza (bizonyos gyártóknál ezt a kódot egy cirkuláris DNS hordozza). Ezek alapján a szervezet maga gyártja le a fehérjéket (ami a vírus nélkül ártalmatlan) és váltja ki a szervezet immunválaszát, vagyis kezd ellenanyagokat gyártani. Itt mivel maga a szervezet gyártja az antigént is, az immunválasz sokkal erősebb, mint egy vírusfertőzés esetén. Ilyen típusú vakcina pl. a Pfizer és a Moderna oltóanyaga is. Finoman szólva azért leegyszerűsítettem.

o Vektor alapú vakcinák: Ebben az esetben az előző típusnál említett antigén genetikai kódját egy másik (hordozó=vektor) vírus tartalmazza, amely (a SARS-nCoV-2 vírus elleni vakcina esetében) egy szaporodni képtelen vírus, mely működésében hasonlít az első fajta vakcinákra, vagyis legyártatja az immunválaszt kiváltó fehérjét a szervezettel, amire az ellenanyag gyártással válaszol.
Ilyen hatásmechanizmusra alapuló korábbi vakcina az ebola ellen készült, esetünkben pl. az Oxfordi ChAdox (AstraZeneca), a Janssen-é, és az orosz fejlesztésű vakcinák ilyenek. Az ilyen vakcinák jellemzően adenovírus vektorral működnek (ezek nagyon közel állnak a szívemhez, mert ilyen vírusokkal dolgozok 14 éve, és ilyen vakcina fejlesztésén dolgoztam korábban).

o Alegység vakcinák (fehérje alegység alapú oltóanyagok): Ebben az esetben magát a fehérjét juttatják be a szervezetbe, ami közvetlen immunválaszt vált ki. Sajnos az ilyen jellegű oltóanyagok hátránya az, hogy a „nem a szervezet által legyártott fehérje” sokkal gyengébb, és kevésbé hatékony immunválaszt vált ki. Ilyen típusú vakcina a Hepatitis-B vírusfertőzés ellen létezik. Tudomásom szerint a SARS-nCoV-2 ellen nem fejlesztenek ilyet.

Az, hogy melyik ország, milyen területen, milyen kor- és embercsoportnak milyen vakcinát ad, egy hihetetlenül bonyolult logisztikai feladat. Elsősorban (többek közt) az új generációs vakcinák előállításának technológiájára egyelőre nincs felkészülve a világ, így a tömeggyártásuk nehézségekbe ütközik. Másodsorban pl. az mRNS alapú vakcinák tárolására -70-80 ºC fokra van szükség (5 napig elvan -20 ºC-on is), amire szintén nincsenek felkészülve bizonyos régiók. A fejlődő országokban nagy előny lehet a szobahőmérsékleten tárolható vakcina, hogy a távoli régiókba is eljuttathassák az oltóanyagot. A fentiekből nem nehéz kitalálni, hogy miért nem köteleződhet el egy-egy ország egyetlen vakcina mellett, tehát mindenképpen párhozamosan kell alkalmazni legalább 2-3 féle vakcinát a járvány helyzet lehető leggyorsabb stabilizációja érdekében.

Folytatás hamarosan...
blog